AMÍR – AZ ANTISZEMITA VÁDIPAR WATERLOOJA
II.
Az antiszemita vádipar hatalmas és mindeddig párját ritkító vereséget
szenvedett az Egyesült Államokban. „Természetesen” csupa véletlen, hogy
az „antiszemita” incidensekre szakosodott balliberális sajtó ezt a hírt
nem vette észre. Nem kevesebb, mint 10 és fél millió dollár büntetésre
ítélte a Rágalmazásellenes Ligát egy denveri bíróság, amiért egy
szomszédok közötti vitát antiszemitizmusként jelenítette meg. A 87 éves
működésre visszatekintő szervezetnek ez az első, bíróság előtti veresége.
Lovas István
Az ügy 1994-ben kezdődött, amikor egy filmes házaspár költözött Denverbe.
A szomszédjukkal – szintén filmesek - vita tört ki. A házaspár szerint
zsidó származásuk okozta a vitát és a Liga kiállt a vád mellett. Az
antiszemita vád miatt – olvasható az Egyesült Államok vezető zsidó
hetilapjában, a Forwardban – a nem zsidó házaspár „páriává vált” a
filmiparban, mert, mint mondta a felperes, aki a United Artists egyik
vezetője, „karrierje megakadt a túlnyomórészt zsidó, és szorosan
összetartó filmszakmában”. Az, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem
céljából adományt gyűjtő Rágalmazásellenes Liga erkölcsi súlyát is
bevetette a hamis vád mellett, súlyosbította az ügyet. A Ligának a
büntetés komoly érvágás, ugyanis évi költségvetésének mintegy egyötödét
kell kifizetnie.
E téren
érdekes még Francois Mitterrand volt francia elnök „síron túli”
interjúsorozata is, amelyet a France2 televíziós hálózat sugároz május
3-ától. A liberális Le Monde c. francia lap előzetéséből tudhatjuk meg
azt, hogy a szocialista Mitterrand szélsőjobboldali (Vichy) múltját
támadókról ezt mondta: „Izraelben nem viselnék el őket, de Franciaország
nagyon liberális: itt nekik joguk van az állandó sértegetésre”.
Hozzátette: „a vizsgálódók általában galád emberek”. Ne feledjük,
Mitterrand volt a mintaembere annak a Várkonyi Tibornak, aki minden
cikkében az itteni „antiszemitizmust” vetette és veti össze a francia
politikusok modellértékű szobatisztaságával.
A
magyarországi antiszemita vádipar – mint e hetilap oly annyiszor írta le
és szolgáltatott bizonyítékot – válfaja egyik legundorítóbbika, ugyanis
valójában cseppet sem érdekli az antiszemitizmus, hanem csak a vádból
származó politikai profit. Amikor a Heti Hetesben – mint ezt a hétfői
Magyar Nemzetben is olvashattuk – Havas Henrik olyan „poént” mondott
Verebesről, amelytől zengett volna a helyi és ennek nyomán a nemzetközi
sajtó, ha az nem liberális közegben hangzik el, csupán a tétel újabb
bizonyítékáról van szó. Farkasházynak és bandájának a „zsidó és impotens”
kitétele nem érte el ingerküszöbét.
Most pedig lássuk Izrael Samírnak a múlt heti számban elkezdett cikkének
kivonatos fordítását, amelyben egy figyelmetlenségből elkövetett hiba
csúszott. A mondat helyesen: „Abe Foxman, a Rágalmazásellenes Liga feje
kompromittáló dossziékat gyűjt, telefonhívásokat hallgat le és kollégái
negédes álszentséggel seftelnek… Lapin megjegyezte, hogy a
Rágalmazásellenes Ligának juttatott adományok attól függenek, hogy
mekkora antiszemitizmust mutat ki”.
*
Amnon Rubinstein, egy liberális izraeli honfitársait felhívta arra, hogy
küzdjenek az antiszemitizmus veszélye ellen. Véleménye szerint erre a
pestisre jó példa, hogy a görögök bíróság elé vittek egy zsidó
tőzsdesvindlert… Rubinstein szemében a zsidókat nem szabad törvényileg
üldözni. Minden zsidónak támogatnia kell minden zsidó gazembert…
Beutaztam a
világot. Éltem oroszok és palesztinok, németek és svédek, angolok és
japánok, indiaiak és afrikaiak között. A tapasztalatom alapján
elmondhatom, hogy az antiszemitizmus már nem létezik. Zsidóként a
földgolyó bármelyik városában sétálhatunk. Biztonságban vagyunk bárhol,
ha barátként érkezünk. A zsidók elleni előítélet eltűnt. Lehet
zsidógyűlölőt találni, de sokkal többen vannak, akik a lengyeleket vagy
az íreket gyűlölik, netán a fehér, angolszász protestánsokat nem
állhatják. Sokkal könnyebb arabgyűlölőre bukkanni vagy olyanokra, akik a
feketéket vagy ázsiaiakat gyűlölik.
Sok olyan
emberrel találkoztam, akiket az antiszemita skarlátvörös betűjével
bélyegeztek meg. Ezek az úgynevezett antiszemiták a szervezett zsidó
közösség, a Saron és Abe Foxman, Guszinszkij és Mark Rich, Conrad Black
(sajtómágnás – A szerk.) és William Safire (a liberális New York Times
konzervatív, Izraelt minden körülmények között támogató publicistája – A
szerk.) közötti gonosz szövetség politikája ellen lépnek fel. Velük
teljes szívemből egyetértek és irányukban nem előítéletről van szó.
Az
antiszemitizmus ellen hivatásosan küzdők ezt nagyon jól tudják. Valódi
céljuk nem az, hogy az antiszemitizmus ellen küzdjenek, hanem az, hogy
az egyszerű zsidókban félelmet keltve engedelmességre késztessék őket.
Ezért van az, hogy a közösség oszlopai nagy összegű csekkeket írnak és
minden sértést jelentenek, tízes szorzóval felnagyítva. A holokausztipar
az antiszemitizmus-gyárnak csupán egy alvállalkozása és kétcsövű fegyver:
pénzt szed be a nem zsidóktól és a zsidókat arra készteti, hogy
engedelmeskedjenek a közösség vezetőinek.
Amikor
1991-ben iraki Scud rakétákkal lőtték Izraelt és megszólaltak a
gázháborúra figyelmeztető szirénák, mintegy tucatnyi izraeli fulladt meg
gázálarcában. Nem támadtak mérges gázzal. Csak Júdea dombjainak friss és
bódítóan illatos levegőjét hozta a szél, de azt nem akarták belélegezni.
Azt hitték, hogy amint leveszik a gázálarcukat, azonnal meghalnak. E
helyett a gázmaszkjaikba fulladtak. Ez a félelem árnyékában való modern
zsidó létezés paradigmája.
Amikor Noé
bárkájáról szabadon engedte az első galambot, vissza kellett térnie. A
másik galamb azonban olajágat hozott vissza. A harmadik nem repült
vissza. Látta, hogy az özönvíznek vége és nem tudta, miért kellene
visszatérnie a bárka fojtogató levegőjébe. Én vagyok a harmadik
galambotok. Levehetitek az álarcot. A kinti levegő tökéletes. Az árvíz
elmúlt. Lépjetek ki, és üdvözöljétek az emberi fajt. Testvéreiteket.
Zsidók és nem
zsidók: ugyanazok az ellenségeink és a barátaink. Ellenségeink azok,
akik visszaszorítanak bennünket a gojokat gyűlölő gettóba, mert egy
zsidógyűlölő csupán tükörképe egy gojgyűlölőnek. Néhány nemzedék választ
el bennünket a hagyományos zsidó közösségi élet fojtogató világától.
Akinek hiányzik, utazzon Brooklynba.
Josszi Klein
Halevi, izraeli-amerikai újságíró így írt gyerekkoráról: A Borough park
határán éltünk. A Brooklyn enklávén túl… ahol olaszok, puerto rikóiak és
skandinávok éltek. Nem keltettek fel bennünk érdeklődést, csak félelmet.
Úgy tekintettünk rájuk, mint ugyanannak az etnikai csoportnak -
zsidógyűlölőknek - a tagjaira. Gojoknak neveztük őket. Héber szó, ami
szó szerint „nemzetet” jelent, de mi úgy értettük, hogy az „ellenséget”
jelenti. Hermetikusan zárt zsidó világban éltünk… ha lehetett volna,
vizes árokkal vesszük körül a Borough parkot. Borough parkot csak a
saját határain belüli élet érdekelte és átugrott a keresztény
lakóterületeken, hogy a többi zsidó enklávékra terjedjen ki, mintha a
világ kizárólagos civilizált részei azok lennének, ahol csak zsidók
élnek, míg a többi részen fanatikus lényekkel lenne teli, akik bármely
pillanatban ok nélküli erőszakra ragadtathatnák magukat. A világ pedig
csak annyiban létezett, amennyiben az a zsidókra hatással volt. A zsidók
és a „világ” soha nem létezhetett együtt – maximum elviseltük egymást
egy adott távolságból. Vallási törvényeink közül jó néhány nem hogy
közelebb vitt volna bennünket Istenhez, de elválasztott bennünket a
gojoktól. Én ezt az elidegenedést magától értetődőnek tekintettem.
(András: a
fenti részt azért nem írtam dőlttel, mert az idézet az idézetben. Kösz.)
Ne feledjük, hogy Halevi a mai, zsidóktól sűrűn benépesített New Yorkról
írt, nem pedig valamilyen középkori városról. Nem csoda, hogy a
fiatalkorában agymosott Halevi egy gojgyűlölő náci csoport, Kahane rabbi
Zsidó Védelmi Ligájának aktivistája lett…
A zsidó közösség e „kölcsönös támogatása” amorális. Ha egy ír vagy olasz
lop, börtönbe kerül és a körzeti plébános esetleg almáspitét küld be
neki karácsonykor. Ha egy befolyásos zsidó lop – legyen az Vlagyimir
Guszinszkij vagy Mark Rich -, a zsidó közösség büntetlenséget követel.
Ha a zsidó állam háborús bűnt követ el, a zsidó közösség fenntartás
nélkül támogatja. Ez egy etnikai közösség abnormális magatartása: azon
szokásunk szégyenletes csökevénye, hogy a külvilággal úgy bánunk, mintha
egy középkori céh tagjai lennénk.
Segítsük egymást, hogy átlendüljünk az Ayla-féle meghajláson. Egy embernek
vezetői gyilkos politikáját bírálni kell tudni anélkül, hogy árulónak
neveznék. Ez volt Mark Twain álláspontja, aki ellenezte az Egyesült Államok
beavatkozását a Fülöp-szigeteken. Ez volt Thoreau álláspontja a Texasért
folyó háborúban. És Szolzsenyiciné, Thomas Manné, Brechté. Ezt könnyű lenne
zsidóknak is utánozni, mivel az önjelölt zsidó vezetésnek nincs igazi
hatalma a zsidók fölött - csupán rémisztgetéshez folyamodik….
Az antiszemitizmus a gazember fegyvere, mondta Lenin a huszas években Samuel
Johnsont visszhangozva… a gazemberek ma is fegyverként használják az
PIROS TOJÁS SZOCIALISTA
LENYÚLÁSA