PIROS TOJÁS
SZOCIALISTA LENYÚLÁSA
ÉS A MAMILLAI PIROS VÉR
Rózsafának a
tövéről/Gyöngyharmatot szedtem/Akit ezzel meglocsolok/Áldja meg az Isten!/Tündérország
gyöngyharmata/Hulljon a fejedre/Hol a tojás, piros tojás/Ide a zsebembe!
Húsvéti versikék
(A Magyar Szocialista Párt Dr. Balogh László országgyűlési képviselőt
hirdető húsvéti kampánylapja Dabasról)
Lovas István
Egy szocialista zsebnél nyilván nincs jobb hely, gondolhatták a szocikat
megfutamító Dabas derék polgárai, akik ismerik a szocialista zsebek méreteit.
Például abból az időből, amikor a Horn-kormány nem úgy tárgyalt az
energia-multikkal, mint az Orbán-kormány a Danonnal (hányan vannak
Magyarországon, akik elhinnék, hogy Hornék a Danonnal egyáltalán
megpróbáltak volna tárgyalni a győriek és a gyár érdekében?), hanem a szabad
piac és a szabad verseny minden ismert szabályait felrúgva saját maguk,
pontosabban az ország számára, 8 százalékos nyereséget biztosítottak az
energiaipar jó részét felvásárlóknak. Kisebbik koalíciós pártjuk, a
szabadpiac „bajnokai”, a szerencsére padlót fogott SZDSZ pedig tapsolt a
nemzeti érdekek és a szabad verseny fenékbe rúgásának. Mindez ma még
szembetűnőbb, amikor április 25-én az Egyesült Államokban a szövetségi
szabályzó hatóságok úgy döntöttek, hogy a kaliforniai energiaszolgáltatóknak
nem a profitját garantálják (ezt az aljasságot és öncsonkítást nem csak ott,
de minden bizonnyal a világ egyetlen országában sem mernék megtenni), hanem
a tarifákat szabályozták. Mely „szociáldemokrata” lépés igazán nem volt
várható a konzervatív Bush kormánytól, amely a szabad verseny bajnokaként
lépett fel a kampányban is. Arról talán ne is szóljunk, hogy mit képzelnek
minderről az SZDSZ olyan fiókvállalkozásai, mint a libertinus Hayek-társaság,
melynek dogmái a mostani mértékben globalizált világban egyre kevesebbet
érnek.
A Szövetségi
Energiaszabályzó Bizottság a villamos-energia árakat május 1-jei
hatállyal maximalizálja minden olyan esetben, amikor az ellátás
Kalifornia ingadozó energiapiacán a kereslet 7,5 százalékának sávjába
jut. Erről a bejelentésről nem láthattunk híradást a magyarországi
balliberális sajtóban, de ez kiszámítható volt. Mint ahogyan a pártos
újságírás mintaesete volt a képviselői vagyonnyilatkozatok közlése is.
Most is a Magyar Nemzet (április 24) volt az üdítő kivétel, amely
tárgyilagosan és részletesen ismertette a pártok ismertebb embereinek
vagyoni helyzetét. Sőt, nem is kommentálta, pedig nem ártott volna.
Hiszen azok, akik angolul nem tudnak, talán nem is gondolták, hogy az
SZDSZ volt vezetője, Magyar Bálint kitől is kapja a havi 1500 dolláros
apanázsát? A szövegben ugyanis csak ez olvasható: Open Society
Institute. Magyar neve – Nyitott Társadalom Intézete – már közelebb
viszi az olvasót ahhoz az emberhez, Soros Györgyhöz, aki magyarországi
hálózatát a rendszerváltás után olyan célokra használta, amelyek a
kirekesztésnek, az elit egyoldalúvá tételére tett igyekezetnek és a
társadalom megosztásával a gyűlölet lehető legnagyobb elmélyítésének
tett igazán jó szolgálatokat. Természetesen juttatásai adómentesek, mert
alapítványi „ösztöndíjak”. A Magyar Hírlap Magyar Bálint fölött érzett
lírai ellágyulása jegyében a ily módon „felejtette ki” az általa is
érthetően kínosnak érzett pénzügyi mankót: „Magyar Bálint
szabaddemokrata honatya a családi hagyaték, Szemere Bertalan íróasztala
mellett azt is bevallja, hogy pártja gépkocsi- és mobilhasználat mellett
ásványvízzel is segíti a frakcióülések alkalmából”. Szem nem marad
szárazon. Magyar Bálint a vizet is bevallotta. Postabank VIP-es vezetésű,
kispéldányszámú, külföldi eltartójának csak politikai okokból kellő
lapja nyilván csak véletlenül felejtette ki a „Nyitott Társadalom”
intézetét. A Népszava Torgyán eladósodott, Orbán autót vásárolt címmel
ismertetett a saját szája íze szerint szerkesztve néhány
vagyonnyilatkozatot (vajon a Magyar Nemzet cikke miért nem „Eörsi
egyedül a Bárd/Cseri Inra Kft.-től havi 800 000-et kap” főcímmel jelent
meg a nagyon tárgyszerű, de némileg vérszegény „Nyilvános a képviselők
vagyona” cím helyett?). A Népszabadság (Üvegzsebűek a képviselők –
Torgyánék 65 milliós adóssága – Balogh, Wekler vagyonosnak számít”),
csakúgy mint a középtől balra álló laptársai, mélyen hallgatott Magyar
Bálint havi fixéről. Horn Gyula anyagi helyzetéről ugyancsak a Magyar
Nemzetből tudhattuk meg, hogy 290 000 márkát gyűjtött össze könyvének
németországi eladásából. Sikerdíja Günther Grasszéval vetekszik. (A
rendkívüli sikert Horntól ellenőrizni kívánó Magyar Nemzetnek
Magyarország volt első embere elérhetetlen volt. Remélhetőleg egyszer
még felbukkan.)
Egyébként a
balliberális lapokban már a legkisszerűbb manipuláció is szerkesztési
gyakorlattá vált. A Magyar Hírlap április 25-i számában „Imázspánik,
avagy ki járatja le az országot külföldön? Újabb hullámokat keltett az
Orbán-lista – A külföldi tudósítók szerint a magyarok rögeszmésen
figyelik a róluk szóló cikkeket”, súlyosan manipulatív címmel a
Friedrich Neumann Alapítvány által rendezett konferenciáról készített „beszámolójában”
a lap minden felszólalót vastag betűvel emelt ki, Andreas Oplatka, a
Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója kivételével. Oplatka – akit e
lapban egy rendkívül izléstelen olvasói levél (a magyar lapoknál nem
szokás visszahívni a levélírót és meggyőződni, hogy valóban létező
személyről van-e szó) támadott meg néhány hónapja, hányingert keltő
módon - nem csak több fejjel magasodott ki korrektségében és
tárgyilagosságában a Budapesten akkreditált tudósítók közül, de a
konferencián is rendkívül tisztességesen érvelt. Nyilván ezért használta
a balliberális lap a „nemecsek”-klauzulát.
Felüdülés volt
arról olvasni, hogy most, végre, a szocialistáknak is leesett a tantusz,
mely szerint Krasznai József, a zámolyi cigányvezér hazudozik. A „leghatározottabban”
utasította vissza Nagy Sándor Krasznai azon állítását, hogy – mint
Krasznai a Magyar Hírlapnak nyilatkozta – Herczog Edit és Tabajdi Csaba
képviselők megkérdezték tőle, mennyiért jönnének haza. Surján Lászó (Fidesz),
az Országgyűlés Európa Tanácsba delegált küldöttségének vezetője is
megszólalt: felháborítónak tartotta Krasznai kijelentését. Sőt,
hozzátette: „Krasznai ezzel elveszítette minden hitelességét”. A
megélhetési politikusokban a legszebb az, ha önfeledten nyilatkoznak.
Vajon a hosszú hónapok óta hazudozó, önmagát egyetlen adásban is
többször megcáfoló Krasznai csak most, hogy az MSZP-seket vádolta, „vesztette
el minden hitelességét” Surján szemében? Surjánnak is talán a legnagyobb
értéke, hogy nincs belőle kettő.
Dési Jánosban
(a Népszava és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti
Kulturális Program által támogatott Szombat szerkesztője) Surjánnal
szemben az a jó, hogy ő tudja, kinek kell a gólokat rúgni a kettéosztott
magyar pályán. Pedig foglalkozásának neve nem is politikus. Mint abban a
publicisztikájában (április 26), amely az MSZP
népszavazás-kezdeményezése melletti tapsvihar, és amelynek talán ez a „legbecsesebb”
mondata: „Miután a népszavazás ötlete pr-szempontból elég jónak tűnik (mert
ki ne szeretne több szabadnapot, magasabb nyugdíjat, ingyennyelvvizsgát,
ki ne örülne – néhány elvetemült MIÉP-es kivételével, hogy a gyerekének
nem kell bevonulnia), a kormányfőnek gyorsan közölnie kellett, hogy
mindezzel ő is egyetért.” Mivel Dési a Szombat szerkesztője is,
képzeljük el ezt a MIÉP-es közbevetést egy izraeli lapban emígy: „néhány
elvetemült haredi kivételével…” (a harediek azon ortodox vallásos zsidók,
akiket felmentenek a hadseregben való szolgálatból). Nem, ez ott nem
képzelhető el egy ilyen jelzővel. Csak itt.
Az elmúlt két
számban ismertetett anti-antiszemitizmus cikkek szerzőjének, Izrael
Samírnak legutóbbi írásának első bekezdése szinte ide kívánkozik:
A dolgok
manapság tényleg gyorsan mennek előre. Tegnap még alig mertük a
palesztinok elleni hivatalos izraeli diszkriminációs politikát a kemény
„apartheid” szóval elítélni. Mára, ahogyan Saron tankjai és rakétái
védtelen városokat és falvakat lőnek, a jelző már nem is elég erős.
Oktalan sértené ugyanis Dél-Afrika fehér szuprematistáit. Hiszen ők nem
vetettek be cirkálókat és tankokat a bennszülöttek ellen és nem vették
ostrom alá Sowetót. Nem negálták kaffírjaik (a fekete dél-afrikaiak
egykori gúnyneve – A szerk.) emberiségét. A zsidó szuprematisták ezen
túlléptek.”
A jóhumorú
Samír cikkében egyébként a Haaretz mellett a Washington Postot „egy
másik prominens zsidó lapnak” nevezi a Mamilla medence c., egyébként
meghökkentő cikkében, amely a zsidók 614-ben a palesztinok ellen
elkövetett, 60 000 áldozattal járó holokausztról szól, mely eseményt
számos történelmi munkából „kioperáltak”. A mészárlást a Jeruzsálem
Jaffa kapúja melletti Mamilla medencénél követték el, amelyből
patakokban folyt a vér. Az áldozati számhoz Samír hozzáteszi, hogy akkor
a föld lakossága 50 millió volt, vagyis százszor kevesebb, mint ma.
Vagyis az arányok betartásával ez mai számokra fordítva 6 millió ember
megölé jelentené.
AMÍR – AZ ANTISZEMITA VÁDIPAR
WATERLOOJA