Az ifjabb novér 

Israel Shamir: February 17, 2001 

A legutóbbi "huséges" választások utójátékaként, a színészek a színfalak mögött testvériesen megosztották egymás között a díjakat. Az izraeli politika múzsája, akár a Coca-Cola, mindenkinek a kedvébe jár. Aki úgy vélte, hogy Barak volt a legjobb jelölt boldogan láthatta ot viszont a honvédelmi miniszteri székben. Azok, akik Shimon Peres után vágyakoztak, és azon méltatlankodtak, hogy az másodszorra nem jelöltetheti magát, viszontláthatták ot a másik ágyban, Skakespeare özvegyeként. A múltbeli szörnyeteg, Sharon, pedig csodálatos módon bölcs államférfivé változott. Valóban, semmi értelme nem volt, hogy az ember elmenjen szavazni.

A választások valótlanok voltak, de a palesztin falvak ostroma nagyon is valódi. A katonák, akiknek nem jut elég tünteto, akit céltáblának használhatnak, az elhaladó személygépkocsikra lövöldöznek. Gázát a hazugság fullasztó buze övezi. Izraeli tankok torlasztják el Betlehemet. Az egyesült nemezetek háborús bunöket kivizsgáló bizottságát Izraelben rendre utasítják: Hogyan merészelnek háborús bunökrol beszélni? A Mitchell bizottságot is mellozték a múlt héten. A fenti kivizsgálási erofeszítések válaszaként az Amerika Egyesült Államok lebombázta Iraqot. (még hogy tévedésbol) 

A beavatatlan kívülállók bizonyosan megkérdik, hogy Izrael, hogyan követhet el büntetlenül háborús, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának áldásával? Lehetséges, hogy isteni beavatkozásról van szó? Nem! Ennek más közbenjáró oka van. Mi, izraeliek teljes védettséget élvezünk, és kétségtelen, hogy ha az izraeli kormány arra vetemedik, hogy konzerv húst készítsen a palesztinokból, a New York Times azt ünnepléssel fogadja, és világgá kürtöli az új árú tápértékét. Ha az izraeli kormánynak valóban ez a szándéka, akkor a New York Times azt azt tanácsolja, hogy azt tegyék meg minél elobb, mert a jelenlegi ostromzár következtében a palesztinok, napról egyre soványabbak lesznek.

A barikádok izraeli oldalán minden rendben van. Az izraeli shekel továbbra is erosödik. Soros György is tudja, hogy nem lenne célszeru állást foglalni ellene.

A tel avivi tozsde ujjong, hogy az Intel ötmilliárd dollárt szándékozik befektetni Izraelben. Ezeknek az eseményeknek a különlegessége abban van, hogy, mind a palasztin falvak folyamatos vesztegzárának költségeit, mind Tel Aviv jólétének az árát az amerikai adófizetok és befektetok fizetik. 1967 óta, Amerika népe 170 milliárd dollárt juttatott Izraelnek. Ez a pénz elegendo lett volna minden rászoruló amerikai gyermek élelmezésére és iskoláztatására. Elegendo lett volna a rabszolgák utódainak megtérítésére. ,vagy a nyomorgók sorsának enyhítésére. Az egész Afrikát ki lehetett volna emelni a nyomorúságból. Az izraeli lobbynak az amerikai szenátorkba befektetett minden dollárja százszorosan megtérült, amint azt a Biblia megjövendölte.

Az adófizetok pénze mellett az Izraelt pártfogoló üzletemberek, a részvényesek által reájuk bízott pénzbol dollár milliárdokat fektetnek be Izraelben. Az Intel befektetései üzletileg indokolatlanok, ugyanúgy, mint a többi izraeli befektetés. Izraelben nincs számottevo szakképzett munkaero, azt be kell hozni, mint minden mást. Az izraeli befektetések kockázatosak és a várható nyereség csekély. De nem számit, hisz más pénzével játszanak.

Izrael pártfogói kifosztják Amerikát, de másutt is szedik áldozataikat. Angliában egy cseh zsidó bevándorló, aki a Robert Maxwell nevet vette fel, elsikkasztotta vállalata munkásainak több millió dollár értéku nyugdíjalapját, és azt Izraelbe jutatta. 

Maxwellt késobb gyanús körülmények között halva találták meg, de Izrael a lopott pénzt soha sem származtatta vissza. Egy másik angol botrányban, Shirley Porter, Jack Cohen, élelmiszer mágnás és egykori polgármester leánya ötven millió dollárt sikkasztott, és pazar ajándékokkal halmozta el a tel avivi egyetemet, amely a Sheikh Munis nevu lerombolt palesztin falu helyén épült. Shirley Portert az angol bíróság bunösnek találta és huszonhétmillió font bírsággal sújtotta, de mivel az közben minden vagyonát átmentette Izraelbe, a büntetést nem tudták végrehajtani. Izrael ebben az esetben sem jutatta vissza az ellopott pénzt.

Franciaországban, a helybeli és izraeli zsidó befektetok egy csoportja közpénzekbol negyvenmillió dollárt utalt át Izraelbe és a társaságnak Tel Avivban nyoma veszett.

Egy orosz zsidó és izraeli állampolgár, Lev Cherny, a Jelcin féle demokratizálás híve "privatizálta", a világon a legnagyobb tartalékokkal rendelkezo, orosz alumínium ipart. Ennek az iparágnak a jövedelme most közvetlenül Savionba; az izraeli Beverly Hill-be torkollik. Ez a "privatizálás" Szibéria fagyos pusztaságainak lakosságát nyomorba döntöte.

A svájciak és a németek megszámlálhatatlan milliókat fizetnek az elkobzott zsidó vagyon megtéeítéseként, míg Izrael egy vasat sem fizet a nem-zsidóktól elkobzott vagyonért. Az európaiak megadóan engedelmeskednek a zsidó kölcsönök legkevélyebb végrehajtójának, az Amerikai Egyesült Államoknak. 

Izrael tengerentúli pártfogói, mint egy hatalmas porszívó, szívják el a pénzt, és mások munkájának verejtékét mindenütt a világon. Bizonyítékul ott van Mark Rich, a fosztogató milliomos, akinek Clinton elnök, Izraelnek ez a legkiválóbb támogatója, megkegyelmezett. O a Mossad (izraeli titkos szolgálat) ügynöke volt. Emlékezzünk vissza a sikkasztó Fujimorira, Peru volt államelnökére. Az izraeli bankok segítették a pénzmosásban. A palesztinok és támogatói gyakran panaszkodnak, hogy képtelenek egy olyan lobbyt létrehozni, amely ellensúlyozná a zsidó lobby hatását. Az hiszem, hogy ez tévedés. Az izraeli lobby nem csupán a palesztinokat érinti, hanem az egész amerikára vonatkozó probléma. Amikor a hatalmas hajótestbol kiömlik az olaj, az nem csak a halakat érinti, hanem a személyzetet és a tulajdonosokat is.

Izrael pártfogóinak csalásai kifosztják az amerikai népet, és egymás ellen fordítják Amerikának a feltételes barátait és szövetségeseit is. Sok amerikai politikus támogatja ezeket csalásokat, hogy hatalmát megtartsa. Személyes becsvágyból, elárulják választóik bizalmát.

John F. Kennedy mondta Gore Vidalnak, hogy 1948.-ban Harry Trumman ott állt, hogy megbukik az elnökválasztáson, de egy cionista pártfogója kétmillió dollár kézpénzt adott neki és ezzel kihúzta a csávából. Ez volt az oka annak, hogy Amerika a zsidó állam megalakulása mellett szavazott. Ez a képlet ismétlodik újra és újra. A politikusokat le lehet fizetni, a törvényes büntetés aluli felmentést meg lehet vásárolni, a kétes célú ajándékokat el lehet fogadni. Ezért segédkeznek a politikusok abban, hogy az izraeli lobby kifossza Amerikát.

Az amerikai zsidóknak a tényleges hozzájárulása Izrael megsegítéséhez nem számottevo, de még az is adómentes. Ez nem fedezi, a lövedékek és az idegbénító harci gáz árát, amellyel a palesztinokat gyilkolják, arról nem is beszélve, hogy ez kevés lenne egy olyan színtu életszínvonal fenntartására, mint amilyet az izraeliek élveznek. De az a pénz, amelyet Izrael támogatói kampány célokra összegyujtenek elegendo a politikusok megvesztegetésére, és arra, hogy hatalmas összegeket sikkasszanak el az amerikai kincstárból. Ha mindezt egy másik lobby találta volna ki és cselekedné, mondjuk a libyai, az egész sajtó, igen jogosan, a nyomukban volna, és azt követelné, hogy egy külso hatalom ügynökeinek minosítsék oket. Ez ellen az izraeli lobby, úgy védekezik, hogy az amerikai sajtóhoz közel álló amerikai zsidók, és a politikai jobboldal keresztény cionistáinak közremuködését veszi igénybe. 

Ahmed Amr, egy önálló újságíró, aki Seattleben él, szóvá tette az arab-amerikai újságírók majdnem teljes hiányát az amerikai sajtóban. Azt kérdi, hogy lehetséges-e, hogy amint az amerikai mondás szerint, a "fehér ember nem tud ugrani" (a kosárlabdára vonatkozólag), az amerikai-arab nem tud írni? Lehetséges az, hogy csak a zsidó úriemberek tudnak írni? Hisz, maga Ahmed Amr is tudja, hogy még azok a zsidók sem kapnak helyet az amerikai hangadó sajtóban, akik ugyan tudnak írni, de nem támogatják Izraelt. Izrael támogatói sikeresen elhallgattatták, azokat, akik a palesztinok nevében felemelték szavukat, beleértve az olyan értelmiségieket is, mint Chomsky. Ugyanígy elhallgattatták a hiteles amerikai irodalom hangját is. A tozsde emelkedik és zuhan, de nincs egy új Faulkner lent délen, vagy egy új Cheever New Englanban, sem egy John Barth Marylanben. A Hollywoodban gyártott filmek az amerikai kultúrát a valóságtól való menekülés, és az arab gyulöletet gerjeszto propaganda legalacsonyabb szintjére züllesztették.

A palesztinok, az amerikaiak, az angolok és a franciák ellensége nem "a zsidó", amint azt az emberek egy része gondolja. Ezer és ezer olyan tiszteletre méltó zsidó eredetu egyén van, orvosok, muvészek, rabbik, munkanélküliek, akik ellenzik Izrael buncselekményeit és az AIPEC politikáját. Nagyon sokan közülük az emberi jogok élharcosai közé tartoznak. Most van az ideje annak, hogy színt valljunk.

A tétovázó amerikai zsidók olyan helyzetben vannak, mint Raymond Chandler: A nagy álom (Big Sleep) címu regényében, az idosebb novér, aki elleplezi megzavarodott ifjabb novérének a buncselekményeit Az olvasó valószínuleg emlékszik még a regény megfilmesített változatára, minden idok egyik legjobb amerikai filmjére. A forgatókönyvet Howard Hawks írta, a foszerepet pedig Humphrey Bogart és Lauren Bacall játszotta.

Amint az elleplezés folytatódik, az ifjabb novér azt képzeli magáról, hogy sérthetetlen és folytatja sorozatos gyilkosságait. Amikor, azonban az ifjabb novér sorozatos buncselekményei veszélyeztetik az idosebb novér látszólagos biztonságát is, a megfontolatlan Lauren Boggarthoz fordul segítségért, mielott még az eszét vesztett ifjú bunözo végso pusztulásba döntené vak pártfogóit is.

Spirituális szempontból, Izrael feltétel nélküli támogatásának kérdése kettéválasztotta a zsidóságot: juhokra és kecskékre; (Mt 25:32) a szentek fiaira és Mammon imádóinak leszármazottjaira; a próféták utódaira és azok gyilkosainak utódaira. Azokra, akik az emberiség összetartozását és a nemzetek magátolértetodo létjogosultságát hirdetik; akik a megváltóban bíznak, és azokra, akik a nem-zsidók eltipróját várják. Az elso csoportban lévok áldást hoznak a zsidókra, de azok, akik az izraeli ostrom által halálra éheztetik a szegény parasztokat, vagy rothadni hagyják oket a börtönben, szégyent hoznak mindannyinkra.

Izrael pártfogóinak tömörülete nem egységes. Nem-zsidókat is felvesznek soraikba. Ehhez elég, hogy valaki közömbös legyen a szegények, az elesettek és a gyengék sorsa iránt. Másrészt viszont, minden zsidó kiléphet, ha elutasítja Izrael buncselekményeit. Nincs biológiailag meghatározott bun, vagy erény. A Naturei Karta -hoz csatlakozó zsidó hívok kiléptek ebbol a szövetségbol, és támogatják a palesztinoknak az élethez való jogát. A Zsidók az Igazságért szervezet (Jews for Justice) ugyanezt tette. Sokan vannak azok is, akik ugyan nem csatlakoztak egyetlen szervezett csoporthoz sem, de távol tartják magukat minden gonosztól. 

Az elorelátó francia nemesség egy része még 1789.-ben elhatárolta magát a forradalom elotti megvesztegetheto Ancienne Regime-tol. És nem várta meg 1793.-at, a borotvaél esztendejét. 

Elérkezett az ideje annak, hogy az amerikai zsidók, és nem-zsidók teljes mérvu kiviteli tilalmat kezdeményezzenek Izrael ellen. Egy zárt zsidó állam létezése ugyanúgy elfogadhatatlan, mint egy Ariánus, vagy a fehérek állama.

Palesztina/Izrael legyen EGY SZEMÉLY EGY SZAVAZAT elvu demokrácia. Ne aggódjatok érettünk. Mi, izraeliek és a palesztinok, Ábrahám gyermekeiként meg tudunk lenni együtt. Csak szüntessétek meg az összeesküvo tábornokoknak szánt utánpótlást.

Egy demokratikus Israel/Palesztina véget vet a cionista kiszipolyozásnak. Don Quixote hosszantartó orülete megszunik, és azt ismét becsületes nevén szólítják: Don Quexana, a jóságos.

 A segítséget azok kapják majd, akiknek arra szükségük van, és nem az izraeli tábornokok.   Amerika ismét szívesen látott vendég lesz a Közép-Keleten. Ki tudja, talán még az egykor oly híres amerikai filmvilág is feltámad aranykorának hamvaiból.

Home  English Articles  French Articles  Hungarian Articles  Italian Articles  Norwegian Articles  Polish Articles  Russian Articles  Spanish Articles  Friends and Foes  Talmud Translated  Discussion Board  Feedback  Picture Gallery  Search  Donations  Site Map

Send web related mail to webmaster@israel.net   and send mail with questions or comments about this web site to info@israelshamir.net

 Last modified: November 23, 2002