Israel Shamir’s „Tsunami in
Gaza” in Hungarian
Cunami Gázában
Miközben az egész világ küldi a segítséget a
cunami sújtotta Délkelet-Ázsiába, Izrael is megbízott egy
csapatot egy egészen egyedülálló feladattal. Nem sok izraeli
turistát sodortak el a hatalmas hullámok – a hivatalos
veszteségjegyzék háromra rúg, és valami húsz eltűnt. Nem sok a
százezernyi indonézhez, vagy akár a háromezer svédhez képest.
Ennek ellenére az izraeli csapat nagyon tevékeny volt a
helyszínen. A Meshi Zahav rabbi vezette, magasan képzett
szakértők nem azért mentek, hogy csapdába szorult túlélőket
mentsenek, vagy, hogy milliók szenvedését enyhítsék. A feladatuk
az volt, hogy a halott zsidókat a halálnál is rosszabb végzettől
mentsék meg – attól, hogy goyokkal közös sírba temessék őket. A
napi Haaretz1 beszámolója szerint: „A thaiföldi
izraeli mentőalakulatot csütörtökön két részre osztották: az
egyik csapat Krabiban dolgozott a holttestek azonosításán, míg a
másik ugyanezt a feladatot Phuketben végezte. Az izraeli
legénység – a rendőrségtől és a Zaka-tól (egy önkéntes csapat,
amely balesetek áldozatainak az azonosítására szakosodott) –
próbálja meg megkeresni a halott izraelieket, mielőtt eltemetik
őket.
Nyomást gyakoroltak a thai kormányra, hogy
halassza el a tömeges temetést, noha az nagyon sürgős a
járványok elterjedésének a megelőzésére, és Bangkok engedett.
Minden zsidó holttestet Izraelbe kell vinni, vagy legalább a
tisztátalan nemzsidóktól elkülönítve kell eltemetni. A szellemes
Golad Atzmon megjegyezte: „az ’emberbarát’ zsidók … pánikban
vannak, mert mi mindnyájan tudjuk, hogy a halott zsidók nagyon
értékesek és különleges temetést érdemelnek. Az a kilátás, hogy
5-10 zsidó elveszhet 125 000 nemzsidó között, valóban
elrettentő. Remélem, képesek felfogni a súlyát.”
Ez a zsidó hit velejárója, annak parancsnak,
hogy „A Népnek Magában Kell Laknia” a teteje – mert a zsidóknak
nem az a dolga, hogy nem zsidókkal együtt éljenek vagy haljanak.
Az elkülönített eltemetésük azért fontos, hogy biztosítsa a
testi feltámadásukat, ha a Messiás megérkezik. Az a zsidó test,
amelyet beszennyezett egy nemzsidó közelsége, a zsidók szerint
nem fog feltámadni. Még a vallástalan zsidók is minden hátsó
gondolat nélkül betartják ezt az elkülönülési szabályt.
Ez az émelyítő magatartás különösen
visszatetsző: valahányszor a zsidók felfedezik, hogy egy
kétséges zsidóságú személyt az övéik közé temettek, eltávolítják
a tetemet, és valahol másutt lerakják. Ez történt egy izraeli
állampolgárral, Teresa Angelowitz-cal. A zsidó temetőbe
temették, de a későbbiekben a zsidó vallási illetékesek
rájöttek, hogy bár egy zsidó felesége volt, maga nem volt zsidó.
Az éjszaka leple alatt kiemelték a holttestét és elföldelték a
szemétlerakóban. Ez történt sok orosz katonával is, akik
védelmezték Izrael zsidó jellegét, mégis visszautasították az
eltemetésüket. Most, a délkelet-ázsiai szörnyű természeti
csapással a háttérben, különösen felháborító annak a
kihangsúlyozása, hogy „minket ne soroljanak a goyok közé”, mert
ez már közös emberségünk tagadása. Vajon mi olyan rossz a
thaikban, a franciákban, a kínaiakban, akik a halálukat lelték a
csapásban, hogy az ember nem hagyhatja a halottait mellettük
nyugodni?
Ezt a mocskos kizárólagosságot tekintetbe kell
vennünk, ha meg akarjuk érteni a gazai visszatelepítés hosszú
ideje folyó izraeli színjátékát. Sharon kormánya vissza akarja
vonni a csapatait az övezetből annak a kerületére. Nagyon jó: ez
(az ő szempontjából) nagyon ésszerű döntés: sokkal könnyebb
Gázát kívülről, izraeli csapatokkal bekerítve zár alatt tartani.
A visszatelepítés sem nem jó, sem nem rossz a palesztinoknak,
mert a zsidók bárkit, akit akarnak, meg fognak tudni ölni a
keskeny övezeten kívüli álláspontjaikról, de ezt a húzást úgy
mutatják be, mint egy fontos lépést a Palesztin állam
létrehozásához vezető úton.
Most a visszatelepítés helyett az izraeliek
néhány (valószínűleg kétezer) gazai zsidó telepes sorsát
vitatják. Sharon ki akarja telepíteni őket és kemény vigaszdíjat
fizetni nekik: ők viszont ellenzik a kitelepítést. Az egész
izraeli társadalom azt vitatja, hogy ki lehet-e őket
költöztetni; mennyi erőszakra volna szükség; vajon „szabad-e
zsidóknak zsidókat áttelepíteni”; vajon a kitelepítést megtiltó
rabbiknak a döntése felülírja-e a kormány döntését.
Senki, de egyáltalán senki sem hajlandó arra,
hogy fontolóra vegyen egy (a nem zsidók számára) kézenfekvő
megoldást: vonuljon vissza a hadsereg és hagyja ott a
telepeseket, ahol vannak. Ha Gázában akarnak maradni,
maradjanak. Egy fillért se kapjanak az elköltözésükért: ők
szabad emberek; tudták, hogy mit tesznek, amikor elfogadták a
földeket és házakat Gázában. Százával vannak amerikai zsidók,
akik meg akarják vásárolni a házaikat, vannak palesztinok is,
akik készek megvásárolni – nincs itt semmi nehézség: aki akar,
marad, aki menni akar, eladja a házát, és megy. Ha komiszak
lesznek a szomszédaikhoz, el fognak menekülni; ha jó szomszédok
lesznek, boldogulni fognak.
Tény, hogy amikor a Brit Birodalom kivonult
Palesztinából, Indiából vagy Afrikából, nem telepítették ki
erőszakkal a polgáraikat. Bárki, aki úgy érezte, hogy túl sok
fájdalmat okozott a bennszülötteknek, Angliába távozott, aki a
maradást jobbnak gondolta, maradt.
Kenya egy jó, megfontolandó eset. Az országnak
jelentős angol telepes közössége volt. Volt továbbá egy nagyon
tevékeny mau-mau bennszülött ellenállás. Sokkal erőszakosabb,
mint a palesztin. Mégis, amikor Kenya megkapta a függetlenséget,
a telepesek maradtak. Találkoztam velük a Rudolf tó melletti
felföldön: jómódú gazdálkodók, erősek és napbarnítottak,
hasonlók a régi vágású izraeliekhez, a helyi nyelvet beszélik,
és benne vannak a helyi közéletben. Sokuknak van egy kis
repülőgépe, hogy beugorjanak Nairobiba egy esti italra, ha már
belefáradtak a rózsaszín flamingók nézegetésébe a tóparton. A
telepesek igyekeznek a bennszülöttek jó szomszédai lenni, miután
a Kikuyuk és a RAF kezében lévő hatalom valószínűleg nem
védelmezné meg őket ellenük.
Ez olyan példa, amelyet az izraeli telepesek
követhetnének, ugyanakkor az izraeli kormány nem mondaná meg
nekik, hogy mit tegyenek és hol éljenek. A telepeik nem
„kizárólag zsidók” lennének. Lennének őshonos szomszédaik, nem
csak napszámosok, hanem őshonos hivatalnokok, őshonos rendőrök
és őshonos bírók. Ez a kilátás nem gátolta meg britek, franciák
portugálok, spanyolok, oroszok és németek ezreit, hogy ott
maradjanak az újonnan függetlenedett országokban. A kiürítési
vita, amely majdnem a polgárháború szélére sodorta az országot,
nem érthető meg a zsidó kizárólagosság általános, mocskos képe
nélkül.
Csak olyan emberek nem tudják elképzelni, hogy a
felsőbbségüket kikényszerítő hadsereg és gyarmati közigazgatás
nélkül, egyenlőkként maradjanak, akik nem bírják elviselni a
gondolatot, hogy egy sírba temessék őket egy goyjal. Azmi
Bisharának, a mi betlehemi képviselőnknek igaza volt, amikor nem
volt hajlandó támogatni Sharon kezdeményezését, miközben Peres
és Barak Munkapártja megint növelték szégyenteljes tetteik
sorát, amikor csatlakoztak Sharon kormányához, hogy végrehajtsák
a „kitelepítést”. A gázai telepesek ügye felhasználható volna
arra, hogy aláássa és felszámolja „az állam zsidó jellegét”.
Semmi értelme, hogy még rájátsszanak a zsidó kizárólagosságra,
akár Thaiföldön, akár Gázában.
[i]
http://www.haaretz.com/hasen/spages/521450.html
John Allan Davies
válasza.
Tisztelt Israel Shamir, az évad minden áldását
kívánom önnek és megköszönöm az igazságnak ezt a ragyogó
felfedését. Amikor a sajtóban olvastam, hogy az izraeli csapat
volt elsőnek a helyszínen, szeretettel gondoltam a zsidóság
liberális, humanista oldalaival kapcsolatos emlékeimre. Az a
mód, ahogy metaforaként felhasználta a zsidó elkülönülésnek és
felsőbbségnek még a halálban is érvényesülő eszméjét az élőkre,
és alkalmazta a gázai települések ügyére, és ellentétbe
állította a nemzsidó gyarmatosítókkal, hiteles és ragyogó volt.
Az elmismásolt következtetés bizonyítva van: a zsidók azok,
akiknek nehézséget okoz, hogy közönséges emberek legyenek, és
nem kiválasztottak, és ők tagadják meg, hogy más népekkel, mint
egyenlőkkel legyenek meg, nem pedig fordítva, ami benne van az
antiszemita elméletekben. Ez az émelyítő cionista üzenetnek, az
áldozat megjátszásának/felsőbbrendűségnek nagyszerű ellenszere.
Köszönöm.
Elküldtem ezt egy barátomnak, akinek nagy
levelező listája van, de néha nem szívesen küld szét zsidókkal
kapcsolatos anyagokat azok miatt a személyes támadások miatt,
amiket visszakap (ahogy én is voltam, amikor egy nagy listával
dolgoztam), de ezt azonnal továbbította mindenkinek.
John Allan Davies
Raja Chemayeltől, Hollandia
Nagyszerű anyag, Shamir, mint mindig!!
A „Brian élete” befejező jelenetére emlékeztet,
amikor egy kereszten haldokló zsidó „teljesebb elkülönítést”
kért, úgy értve, hogy „ekszkluziv keresztrefeszítést” akar,
egymagában. Biztosan látta a filmet…
Boldog 2005-öt
Raja
Robert Rosetól, Moszkva
Szia, Israel! Ez a kiröhögés a javából! Annyira
nevettem, hogy a szomszédok biztos azt hitték, hogy valami
nagyon vicces történt.
Minden jót,
Rob
Dennis Haymantól
Kedves Israel!
Egy újabb ragyogó fény, amely a szívedből fakad.
Így van!
Eljön az idő, amikor a hozzászólásaid már nem
sok figyelmet fognak kelteni, mert az emberek azt fogják
mondani: „Csak józan ész, amit mond.” Mi a csuda történt a józan
ésszel? Most nem mindennapi bátorság kell ahhoz, hogy józanul
beszéljünk, de Neked mindkettőből komoly készleted van.
Köszönöm, Barátom.
Bear
Beverlytől, Washington:
KIVÁLÓ, mind az ÁTFOGÁSA, mind a SZEMHATÁRA,
mint mindig…
Izrael felajánlott „segítsége” a cunami
térségben mindenki segítését kéne, hogy jelentse, valamennyi
bulldózerének az odaszállításával, hogy segítse az Élőket .. az
ÚJJÁépítesben, ahelyett, hogy gyilkos politikájának a
folytatására használná azokat és LEépítésre. Shalom … Beverly
Alison Weirtől
Mikor fogja azt a nagyszerű cikkét, „Cunami
Gázában” föltenni a honlapjára?
Alison Weir
ügyvezető igazgató
Ha Az Amerikaiak Tudnák
www.ifamericansknew.org
Nekem nem tetszett ez a cikk. Nagyon rámenősen
érvel.
Elias Davidson, Izland
Derekasan átvágott minden álszentségen – jól
van. Egy napon majdcsak felébred USreal népe és odafigyel
végre. Ne tartsa vissza a lélegzetét, de ne adja föl a reményt.
Az Újévben is várom az Ön tarvágását a
hazugságok előttünk lévő erdejében.
Köszönettel,
Eric Walberg, Taskent
|