Israel Shamir’s „Children of a
Lesser God” in Hungarian
A nagyok és hatalmasok, köztük Colin Powell, az
USA külügyminisztere, Johannes Rau német elnök és Moshe Katsav
izraeli elnök összejöttek Berlinben az Európai Biztonsági és
Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) az antiszemitizmus elleni
harccal foglalkozó értekezletén. Kijelentették, hogy „az
izraeli-palesztin ellentét a világméretű antiszemita érzelmek
leplezésére szolgál”, ahogy a Ha’aretz ma beszámolt róla. Engem
nem hívtak meg az értekezletre, de ha megtették volna, a
következő beszéddel leptem volna őket meg.
-------------------------------------------
Egy alsóbbrendű Isten gyermekei
Írta Israel Shamir
Excellenciás Uraim!
Ez az értekezlet valóban rendkívül fontos
történelmi esemény, amely csak Nagy Konstantin Milánói
Rendeletével vagy a Katolikus Egyház Niceai Zsinatával mérhető
össze. Nem vagyok biztos abban, hogy önök mindnyájan teljesen
értik-e, amit tettek, és hogy mi a jelentése annak a kódszónak,
hogy „harc az antiszemitizmus ellen”.
Önök
elfogadták egy alsóbbrendű Isten gyermekeinek a másodrendű
állapotát, amikor bírósági eljárást indítottak Norman
Finkelstein „A Holokauszt Ipar” c. könyvének a kiadója ellen és
megengedték az ADL (Rágalmazás Elleni Liga) ügynökeinek, hogy
izraeli zászlókkal és Bomber Harris képeivel vonuljanak Berlin
utcáin. Önök elfogadták, hogy az önök vére olcsó. Ne legyenek
meglepve, ha folyni is fog, mihelyt a palesztinok készletei
elapadnak.
Mondjuk meg először, hogy mit nem jelent. Az
önök „harca az antiszemitizmus ellen” nem egy üldözött, kis nép
védelme. Ha az volna, akkor védenék az ostromlott palesztinokat
is. Az nem harc a rasszizmus ellen, mert önök támogatják
Palesztinában a rasszista apartheidet. Az nem harc a
zsidóellenes megkülönböztetések ellen, mert olyan nincs.
Moszkvától Párizsig és New Yorkig zsidók foglalják el a hatalom
valódi csúcsait.
Az nem a zsidók életének a védelme, mert az
egyetlen zsidó, aki Európában megsebesült, a saját konyhakésével
vágta meg magát, hogy hírbe hozzon egy moszlimot. Az nem a zsidó
vagyon védelme, mert a zsidók az egyetlen nép a földön, amelyek
visszakaptak minden vagyont, amelyre az őseik valaha is jogot
formáltak Berlintől Bagdadig. Az önök „antiszemitizmus elleni
harcának” semmi köze sincs a rég halott történelmi
antiszemitizmushoz, a zsidóellenes fajelmélethez. Szemiták és
zsidó leszármazottak a csatatér mindkét felén megtalálhatók.
Az önök „harca az antiszemitizmus ellen” elvileg
teológiai, és a következő évszázados kérdéssel kapcsolatos:
„Minden ember egyenlőnek születik-e, egyformán fontos-e, és
egyformán közel van-e Istenhez? Vagy a zsidók kiválóbbak,
különlegesek Isten szemében, az emberiség maradékát pedig egy
alsóbbrendű Isten gyermekeivé fokozzák le?” Az első változatot
szent Pál állította határozottan. A másodikat Kaifás tűzte a
zászlajára. Szent Pál antiszemita volt Kaifás szemében, mert
tagadta a zsidók felsőbbrendűségét.
Nem
számít, hogy a palesztinokat élve befalazzák egy 25 láb (kb 7,5
m) magas fal mögé; hogy az olajfa ligeteket leradírozzák és a
kutakat lerombolják; az a fontos, hogy „Izraelt és a vezetőit ne
démonozzák és gazemberezzék”.
Ma, excellenciás uraim, önök választottak, és
mint annak idején Poncius Pilátus, önök előnyösebbnek látták
Kaifás mellé állni. Nem számít, hogy a palesztinokat élve
befalazzák egy 25 láb (kb. 7,5 m) magas beton fal mögé; hogy az
olajfa ligeteket leradírozzák, és a kutakat lerombolják; az a
fontos, hogy „Izraelt és a vezetőit ne démonozzák és
gazemberezzék”, ahogy az önök kollégája, Colin Powell mondta. Ez
ezután már nem politikai, hanem teológiai kérdés, mert a zsidó
felsőbbrendűségbe vetett hit a Pax Americana hivatalos vallása,
ugyanúgy, ahogy a kereszténység volt Nagy Konstantin napjaiban
a Római Birodalomé. Ennek a kihangsúlyozására önök megtiltották
a náci jelképek használatát az izraeli politikával
kapcsolatban, de megengedték, hogy Hitler horogkeresztjét
Krisztus keresztjére ültessék.
KETTŐS
MÉRCE: Önök megtiltották a náci jelképek használatát az izraeli
politikával kapcsolatban, de megengedték, hogy Hitler
horogkeresztjét Krisztus keresztjére ültessék.
Önök behódoltak az új vallásnak, amelyet
amerikai tankok, dollárok és mozik hoztak át Európába az óceánon
keresztül; a kevés kiválasztott, az ember gyártotta táj, a
gazdasági szabadság, az elidegenedés és a gyökértelenség, a nem
választottak irányában az együttérzés és a szentség tagadása
újzsidó vallását. Önök ma közzé tették hogy a judaista eszmék és
értékek képezik az Új Világrend alapját, amelynek a
fenntartására önök elkötelezték magukat a együttérzés és
egyenlőség keresztény eszméi helyett. Önök visszahozták Európát
a Niceai Zsinaton legyőzött ariánus eretnekség idejébe és
meggyalázták Krisztust. Az önök minden határon túlmenő aggodalma
a zsidók jólétért az önök behódolásának a jele.
Önök valószínűleg „realistának és
gyakorlatiasnak” tartják magukat, akik nem sokat törődnek ezzel
a vallásos handabandával. Ha önök realisták és gyakorlatiasak
volnának, megfontolnák, hogy a zsidó felsőbbrendűség tudomásul
vétele mit jelent az ÖNÖK számára, ha már önöket nem érdeklik a
palesztinok és irakiak. Kinyitom a Jerusalem Post 2004. 04.
22-es számát és olvasom az önök új feletteseinek a szavait:
„Nekem nem csak Németországgal vannak gondjaim,
hanem mindennel és mindenütt, ami német. Én nem érvelek, és nem
izgatom magam. Én egyszerűen letörültem Németországot és lakóit
a földgömbömről.” - írja Matti Golan, a vezető izraeli
újságnak, a Ha’aretznek és a Globesnak, a zsidó gazdasági elit
lapjának a volt főszerkesztője. Matti Golan nem lázító, nem
zsidó vallási fanatikus, aki a goyoknak még az Ádámtól és Évától
való származását is tagadja. Valóban oldalak százait tudnám
megtölteni hasonló, vagy még rosszabb idézetekkel a Khabbad
könyveiből vagy a Kabbala varázslókból. De Golan nem kabbalista
és nem szélsőséges, hanem egy egészséges, vallástalan, vonalas
és befolyásos zsidó értelmiségi. Amikor ezen a cikken
vitatkoztak az IsraelForum.com-on az interneten, a jellegzetes
zsidó vélemény így hangzott: „Matti Golan kiemelkedő zsidó
újságíró és rovatvezető. Ő olyan eszméket képvisel, amelyet az
izraeli zsidók túlnyomó többsége magáénak vall e tárgykörben,
beleértve a saját véleményemet.” Ha én német volnék, kétszer is
meggondolnám, hogy ellássam-e az ő országát atomrakétával
fölszerelhető tengeralattjárókkal, nehogy „egyszerűen lesöpörje
Németországot és a lakosságát a térképről”.
Rau:
„Az elmúlt évtized folyamán az antiszemitizmus állt az izraeli
kormánypolitika bírálatának a hátterében.”
Szerintem Golan rasszista gyűlöletre és
népirtásra hívott fel. Önök megvitathatnák ezt; de önök inkább
kárhoztatják Mahathirt, vagy egy békeharcost, aki az
egyenlőségért harcol Palesztinában. Az önök kollégája, a német
elnök, Joannes Rau mondta: „Mindenki tudja, hogy az elmúlt
évtized folyamán kemény antiszemitizmus állt az izraeli
kormánypolitika bírálatának a hátterében.” Ezt egy héttel azután
mondta, hogy egy 4 éves kis Asma Gázában a szobában fulladt meg
az izraeli könnygáztól 2004. 04. 23-án, egy évvel azután, hogy
Rachel Corrie-t eltaposta egy izraeli bulldozer. Ezért mindenki,
aki „antiszemitizmust” mond, egyetért Asma és Rachel halálával.
Önök megvetést keltenek, ami veszélyes önökre.
Egy nagy példányszámú izraeli napilapban, a Maariv-ban
(2004.04.24.) Dan Margalit, az izraeli újságírás szupersztárja
ír arról az emberről, aki megpróbálta figyelmeztetni önöket az
izraeli atomerő súlyos veszélyére:
„Vanunu megjátszotta magát, mint egy szenvedő
Mel Gibson, egy új Jézus, aki a börtönben szenved a
kereszténységéért. Meg kell engednem, hogy ő diszkriminálva
volt a kereszténysége miatt, de pozitív értelemben. Vanunu
hazaárulása, kémkedése és megkeresztelkedése ellenére életben
maradt, mert Izrael úgy kezelte őt, mint egy zsidót. Mindenki
tudja, hogy mit tenne vele az izraeli Mossad, ha ő egy német
atomtechnikus volna egy arab állam szolgálatában. Az effélék
nevei Európai temetőinek a sírköveire vannak vésve.” (Ne
keressék ezt a mondatot a Maariv angol nyelvű honlapján: onnan
kisikálták.)
Az üzenet világos: egy goynak, különösen egy
német goynak, a vére kevesebbet ér, mint egy zsidóé. És ezt önök
elfogadták.
Izrael azzal hencegett, hogy a merénylői német
műszakikat és tudósokat öltek meg – de Németország sosem tette
szóvá. Egy bátor és nemes lelkű amerikai zsidó, John Sack,
kiadott egy könyvet a zsidók embertelenségeiről, amelyeket
német nemzetiségűek ellen követtek el a 40-es évek vége felé –
Németország azonban nem vizsgálta a súlyos vádakat, nem
követelte a bűnözők elitélését, sőt még a könyvet sem adták ki
Németországban. Zsidók beismerték német hadifoglyok tömeges
megmérgezését és egy kísérletet több millió német polgár
megölésére, de Németország nem vizsgálta ezt ki, hanem még több
katonai felszerelést és pénzt utalt át Izraelnek.
Önök elfogadták egy alsóbbrendű Isten
gyermekeinek a másodrendű helyzetét. Nem ma – már akkor, amikor
fölmagasztalták Auschwitzot, és lekicsinyelték Drezda égő
holokausztját. Amikor megsiratták a zsidók deportálását, de
tudomásul sem vették, hogy a cionisták uralta lengyel és cseh
kormány deportálta a német nemzetiségűeket. Amikor erőltették
Irak lefegyverzését, de Dimonába atomtechnikai berendezéseket
szállítottak. Amikor önök bebörtönöztek és kiadtak palesztin
harcosokat, de nem követelték egy izraeli állampolgárnak,
Solomon Morelnek a kiadatását, aki németek ezreit kínozta és
gyilkolta meg. Amikor önök bíróság elé állították Norman
Finkelstein Holokauszt Ipar c. könyvének a kiadóit, de
megengedték az ADL (Rágalmazás Elleni Liga) ügynökeinek, hogy
izraeli zászlókkal és Bomber Harris képeivel vonuljanak Berlin
utcáin. Önök elfogadták, hogy az önök vére olcsó. Ne legyenek
meglepve, ha folyni fog, amikor már a palesztinok készletei
kimerültek.
Én személyesen nagyon hálás vagyok önöknek
azért, amit tettek. Mindmáig jóakaratú nők és férfiak
akadályozták az egyenlőségért folyó harcot Palesztinában, akik
nem vonták kétségbe a zsidó felsőbbséget Európában és
Amerikában, de elborzasztotta őket a palesztin népirtás és Gáza
lerombolása. Miközben a Fal ellen harcolnak, aggasztotta őket az
„antiszemitizmus” vádja. Azt hitték, hogy az izraeli apartheid
elleni érvelés törvényes az Új Világrendben. Önök most
elhárították ezt az akadályt azzal, hogy bebizonyították, hogy
bármi történjék is Palesztinában, az nem helyi rendellenesség,
hanem a Pax Americana alapköve.
Omoljon
össze mindkettő: a zsidó uralomnak a helyi és a világméretű
változata, hogy a zsidók és nem zsidók képesek legyenek
egyenlőkként élni Palesztinában és mindenütt.
Az új vallás, amelyet amerikai tankok,
dollárok és mozik hoztak át Európába az óceánon keresztül; a
kevés kiválasztott, az ember gyártotta táj, a gazdasági
szabadság, az elidegenedés és a gyökértelenség, a nem
választottak irányában az együttérzés és a szentség tagadásának
az újzsidó vallása. A judaista eszmék és értékek képezik az Új
Világrend alapját
1.
Miriam Reik levele
Powellhez
Uram!
Érdeklődéssel olvastam a berlini útjáról a
zsidók elleni rasszizmus megvitatására. Természetesen ez engem
emlékeztetett arra, hogy néhány évvel ezelőtt ön
visszautasította, hogy elutazzon Dél-Afrikába megvitatni a más
népek, pl. feketék elleni rasszizmust. Bizony, ez arra
késztetett, hogy megvakarjam a fejem.
Úgy látszik, nekem más az álláspontom ezekben a
kérdésekben, mint a kormányomnak. Azt hiszem, ma nem az
antiszemitizmus, hanem a filoszemitizmus az igazi probléma. Ha
mi nem volnánk olyan átkozottul az izraeliekhez láncolva, akkor
nyilvánvalóan nem volnánk ma Irakban, amiről tudjuk, hogy semmi
köze sincs sem tömegpusztító fegyverekhez, sem szept. 11-hez,
sem Bush elnöknek az apukája iránti érzelmeihez. Ahhoz a tényhez
van köze, hogy Izrael régóta kívánja annak az országnak a
lerombolását (legalábbis miután Egyiptomot semlegesítették),
amely a legnagyobb geopolitikai kihívást jelenti számára.
Természetesen szép dolog a barátokért és szövetségesekért tenni
valamit, de az a sok vér és anyagi áldozat – ez azért túl ment a
határon.
Ha nem szenvednénk ebben a súlyos
filoszemitizmusban, akkor nem tűrnénk el, hogy a tekintélyünket,
mint egy demokratikus országét, amely tiszteletben tartja a
nemzetközi jogot, jóvátehetetlenül lerombolják azzal, hogy
támogatjuk a palesztinai etnikai tisztogatást. Természetesen
igaz, hogy eltűrtük a hutuk etnikai tisztogatását a tutsziknál,
akit távolról sem zsidók, de a két helyzet nem
összehasonlítható. Arról a vérontásról az egész világ nem vett
tudomást, miközben az egész világ látja, hogy az izraeli
gyarmatosítás amerikai támogatása a palesztinokat hatalmasan
megcsalta és megakadályozta a nemzetközi jog érvényesítését.
Ráadásul, amikor a tutszikat cserbenhagytuk, nem fordítottunk
magunk ellen 1,3 milliárd más tutszit mindenfelé a világon, de
biztosan magunk ellen fordítottunk 1,3 milliárd moszlimot –
azokat a fickókat, akiknél az olaj van. Ez a mi nemzeti
érdekünk? Nem hiszem. – Azt hiszem, hogy az Izrael iránti
elvakultságunk elvette a józan eszünket.
Nem kétlem, Miniszter Úr, hogy most arra gondol,
hogy egyike vagyok azoknak az embereknek, akikről beszélni ment
Berlinbe – de nem vagyok olyan. Zsidó vagyok, aki megtanulta a
holokausztnak (amelyből a szüleim épphogy megmenekültek) az
igazi leckéjét, ami nem más, minthogy az a gondolkodás, mely
szerint bármely nép felsőbbrendű és ezért a nemzetközi jog
felett áll, a legnagyobb külpolitikai bűn, mert ez egy olyan
elmélet, amely vissza fog térni, hogy belénk harapjon. Azt
hiszem, a mi kormányunk ezt gondolja az izraeliekről és ezért
tűri meg Jim Crowot Jeruzsálemben, noha (bizonyára Önnel együtt)
elborzadna tőle Washingtonban. Kérem, Uram, ne felejtse el, hogy
honnan jött, amikor a diplomata öltönyét felölti.
Miriam M. Reik, PhD
New York, NY
2. Elias Davidson levele Németország izlandi
nagykövetéhez
Feladó: Elias Davidson
Nagykövet úrnak
Német Nagykövetség
Reykjavik
Excellenciás Nagykövet Úr!
Én éppen most olvastam a német elnöknek egy, az
EBESZ védnöksége alatt az antiszemitizmus tárgyában rendezett
berlini konferencián elhangzott megjegyzéseit. Ki szeretném
fejezni az aggodalmaimat az ő és a német kormány tárgybeli
álláspontjával kapcsolatban.
Az én néhai szüleim német zsidók voltak, akik
arra kényszerültek, hogy a náci uralom alatt elhagyják
Németországot. Én abban a Palesztinában születtem és
nevelkedtem fel, amelynek egy részéből lett Izrael. 1962-ben
telepedtem le Izlandon, ahol azóta élek. A konferencia tárgya
tehát olyan, amelyben én nagyon otthonos vagyok, és érint engem
és a családomat Izraelben.
Miután ezt elmondtam, meg szeretném osztani
Önnel az aggodalmaimat az antiszemitizmusra, mint a rasszizmus
egy sajátos változatára való összpontosítással kapcsolatban.
Maga a fogalom félrevezető, mert a legtöbb zsidó semmilyen
értelemben nem szemita, ugyanakkor a szemita népek közé
tartoznak az arabok, etiópok és mások. A nemzetközi jogi
eszközök – helyesen – nem tesznek különbséget a rasszizmus
különböző válfajai között. Magát a rasz-szizmus fogalmát úgy
értelmezik, hogy az kiterjed minden megengedhetetlen
különbségtételre faj, bőrszín, népcsoport vagy nemzetiség, stb.
alapján. Továbbá nem áll fenn semmiféle különleges sürgősség,
hogy a zsidó ellenes érzelmekkel foglalkozzunk. Sokkal több
törökkel és arabbal bántak rosszul, sőt öltek meg európaiak
Európában, mint zsidót. A zsidók kivételezett helyet foglalnak
el az európai politikai, gazdasági és kulturális életben, messze
meghaladva a társadalombeli arányukat. Rossz vicc azt olvasni,
hogy Európa (és az Egyesült Államok) legkivételezettebb
közössége siránkozik, hogy üldözik őket. Semmi sem tudja jobban
megerősíteni a „Cion Bölcseinek A Jegyzőkönyveiről" szóló
mítoszt, mint azt látni, hogy az európai kormányok e tekintetben
meghajolnak a zsidó vezetők nyomása alatt.
Továbbá rá szeretnék mutatni, hogy maguk a zsidó
közösségek járultak hozzá ahhoz a felfogáshoz, hogy a zsidók és
a cionizmus egy és ugyanaz. Ezt azzal teszik, hogy több odaadást
tanúsítanak Izrael iránt, mint bármely egyéb szociális, vagy
nemzeti érdekhez, legyenek azok egyetemes emberi jogok, európai
politikai egyesülés, vagy a világméretű éhezés elleni küzdelem.
Semmi rossz nincs abban, ha hibáztatják a zsidó közösségeket a
palesztinok elleni törvénytelen és bűnös politika miatt. Ez
nyilván nem jelenti azt, hogy zsidókat, vagy bárki mást
hátrányos helyzetbe kéne hozni, nem is beszélve a testi
bántalmazásról. A büntetőjog azonban tökéletesen megfelelő a
személyek, zsidók vagy mások elleni támadások kezelésére,
bármilyen indítékból történt is a támadás. Ha egyenlőségjelet
teszünk az izraeli és a náci politika közé, az nem zsidó ellenes
érzelmek jele. Pont ellenkezőleg: a valóságban sok zsidó, aki
ellenzi az izraeli politikát, állapította meg ezt az azonosságot
a célból, hogy kiemelje az izraeli politika brutalitását és
rasszizmusát. Közöttük van a nagy német költő, Erich Fried is.
Ezt az azonosítást az izraeli fasiszták is megtették, akik
ténylegesen és tudatosan utánozzák a náci módszereket,
amelyekről olvasnak, és hencegnek vele.
Végezetül még arra szeretnék rámutatni, hogy a
rasszizmus legsúlyosabb formája a faji megkülönböztetés. A
zsidók Európában teljes szabadságot élveznek, mind a vallás,
szólás, egyesülési és egyéb szabadság terén. Hála a
felvilágosodás elveinek, a zsidókat már nem különböztetik meg
Európában. Egyetlen európai állam sem folytat faji
diszkriminációs politikát. A másik oldalon viszont Izrael állam
égbekiáltó faji megkülönböztetési politikát folytat (úgy, ahogy
azt a nemzetközi megállapodások meghatározzák), amely valóban a
faji megkülönböztetés elvén alapszik. Ön talán nem tudja, de
Izrael alapításának az előestéjén, 1948. május 14-én az állam
jövendő vezetősége tartott egy megbeszélést, amelyet David Ben
Gurion vezetett, hogy elkészítsék az állam Alapító
Nyilatkozatát. Ezen az értekezleten a Kommunista Párt (Maki)
képviselője azt javasolta, hogy az új államot „önálló és
független” államként kiáltsák ki. Ezt a javaslatot elvetették,
mert magába foglalta volna, hogy az állam minden polgárának
egyenlő jogai vannak, beleértve a nem zsidókat (arabokat) is.
Ehelyett a többség Izraelnek azt a meghatározását fogadta el,
hogy az „a zsidó állam Palesztinában”, amely képviseli a világ
zsidóságát (lényegében biológiailag és területen kívüli módon
meghatározva). Izraelnek zsidó államként való meghatározása
átjárja az állam legtöbb alapvető törvényét, bár a
diszkriminációs eljárást fátyollal takarták, hogy ne nagyon
hívja fel magára a nyugati világ figyelmét. Az eljárásnak a
lényege, beleértve az előbb említett találkozó jegyzőkönyvét, az
izraeli tudósnak, dr. Uri Davisnak a tényfeltáró könyvében
megtalálható (Israel, an Apartheid State, Zed Books, London). A
zsidó állam törvényesen folytatja a diszkriminációt minden nem
zsidó ellen azzal, hogy a nem zsidók néhány csoportja durvább
diszkriminációnak van alávetve, mint a többi. A
leghátrányosabban megkülönböztetett csoport a palesztin
menekülteké, akár a szűkebb Izraelben élnek, akár a megszállt
területeken vagy ezeken a területeken kívül. Őket kisemmizte és
hontalanná tette a zsidó állam.
Én sürgetem a német kormányt, hogy lépjen fel a
rasszizmus minden formája ellen és hagyja abba, hogy VIP
bánásmódot biztosít a rasszizmus egy sajátos formájának, és
bélyegezze meg Izrael állam rasszista politikáját és
természetét, mert az fekszik a közel-keleti halálos ellentétek
gyökerénél. Ha így cselekszik, azzal a német kormány valódi
együttérzését fogja kimutatni mind a zsidók, mind az arabok
irányában.
Állok rendelkezésére bármilyen további
pontosítás kedvéért, ha szükséges.
Őszinte híve,
Elias Davidson
zeneszerző és nemzetközi jogi szakértő
|