Sok hűhó Gáza miatt

Egy zsidó vicc szerint az angol minden búcsúzás nélkül távozik, a zsidó, pedig hosszasan búcsúzik, és a végén nem megy el. Ez a helyzet az izraeli kivonulással Betlehemből, Ramallahból, és a jelenlegi, roppant nagy látványossággal végrehajtott gázai kivonulással, illetve kitelepítésekkel. Két héttel ezelőtt az izraeli hadsereg harsonák kíséretével kivonult Karemből. A sajtó, az eseményt a kölcsönös bizalom kiépítésére irányuló lépésként jellemezte, amelyek viszonzásául a palesztinoktól is hasonló jóindulatú cselekedetek várhatóak. Néhány nappal ezelőtt az izraeli tankok visszatértek Karembe, ott minden ok nélkül meggyilkoltak néhány palesztin rendőrt, elhurcoltak egy teherautónyi foglyot, és most készen állnak a következő nagy hírverés kíséretében megismétlődő látványos kivonulásra. Ezt a játékot túlságosan ismerjük, ahhoz, hogy komolyan vegyük Ariel Sharon legújabb gázai színjátékát.

A gázai kivonulás semmit sem jelent. A gázai kivonulás, a nagy hírverés ellenére nem is vehető eseményszámba. Ez nem az első, és minden bizonnyal nem is az utolsó ilyen megrendezett játszma. A palesztinok történelmében, ezeknek a „gázai kivonulásoknak” se szeri se száma. Jómagam még az 1956.-os gázai kivonulásra is emlékszem, akiknek azonban rövidebb az emlékezete, azok nyilván emlékeznek az oszlói egyezmény kapcsán nagy dérrel dúrral megrendezett gázai kivonulásra 1993.-ban. Emlékezzünk az érvek és ellenérvek tömkelegére, hogy vajon „Gázát kell legelőször feladni”, vagy Gázát és Jerichot kell feladni.” A végén az történt, hogy Izrael egy börtön-típusú autonómiát engedélyezett azokon a területeken, amelyek később a gázai gyűjtőtábor, és a jerichoi nyit színű börtön néven váltak hírhedté. Ide tartozik a palesztin felső réteg számára fenntartott ramallahi ötcsillagos börtön is.

A kivonulás nem más mint színlelés, de a fal valódi. Az izraeli hírügynökség jelentése szerint: „Az IDF (Israeli Defence Force) szerint egy másik biztonsági kordont húznak a Gázai övezet köré. A végén a Gázai övezetet háromszoros kerítés veszi körül. A kerítéseket a legújabb elektronikus, és fényérzékeny biztonsági készülékekkel és távirányító gépfegyverekkel látják el. Az egész rendszer egy éven belül elkészül, és 220 millió amerikai dollárba kerül. Mindezt természetesen az amerikai adófizetők pénzelik.

Ha a foglyok bármilyen okból nem viselkednének a megfelelő módon, Izraelnek van elég légiereje, hogy rendre oktassa őket, anélkül, hogy egyetlen katonát is a színhelyre küldene. A gázai kivonulás megfelel Sharon számára, mert ezzel csökkenti a jövőbeli költségeket, megkíméli az izraeli állampolgárokat a népszerűtlen tartalékosi szolgálattól, és, hogy az egész Gázai koncentrációs tábor fenntartását megkönnyítse. Ez nem titok: Az izraeli vezetők ezt több alkalommal kifejtették.

Barátunk, Uri Avnery felhívta a palesztinokat, hogy nem menjenek bele a játékba, és tartózkodjanak minden erőszaktól a kivonulás időszakában. A szomorú tény, az, hogy a palesztinoknak nincs választásuk. Ha nem állnak ellent, befalazzák őket Gáza falai közé. Ha ellenállnak, akkor a falak mögött lebombázzák, és megbénítják őket. Nincs többé sárgarépa, csak a bot. Barátunk Ilan Pape a kivonulás befejeztével, a palesztinok tömeges legyilkolásának veszélyére figyelmeztet. Szerintem ilyen látványos eseményre nem kerül sor. Gázában túl sok palesztin van, ahhoz, hogy egyszerűen legyilkolják őket, de hely sincs, ahová elüldözhetnék őket. Nem kell sietni: A bebörtönzött lakosság ott lesz büntetés céljából, amikor azt a szükség megköveteli.

A kivonulás csupán egy játszma, amelyet mindig a benyomulás követ, mint a nemi erőszak esetében. Gáza börtön marad, sem légi úton, sem vízen kijárata, a szabadság felé nincs.

Tévedés azonban csupán a megközelítés, illetve a külvilággal való kapcsolat lehetőségeire összpontosítani. Légi utakon huzamosabb ideig nem tarthatóak fenn a családok. Gáza képtelen fenntartani önmagát. Erre egyetlen város sem képes, sem London, sem Tel Aviv. A gázaik nem dolgozhatnak azokon a földeken, amelyek a közelmúltban a saját , és a családjuk tulajdonát képezték, mert ezeknek a földeknek a jelenlegi tulajdonosai, az izraeliek ma az olcsóbb, és igénytelenebb thaiföldi munkaerőt alkalmazza. A Gáza övezet a Nyugati partok és Jeruzsálem palesztin aktivistáinak a menhelyévé válik. Egy hatalmas börtön, egy élve befalazott nép sírhelye lesz.

Nemrég a, a Jeruzsálem közelében lévő biblia városban Bethanyban jártam, ahol Lázár sírja örök időkre emlékezteti az embereket, hogy a hit ereje a súlyos kövek alól is képes visszaállítani az életet. Lázár sírja, ma erőteljes és időszerű jelképe a fenti eseményeknek, mert az anyagi érdekek hajszolásának erői ma is mások szellemi halálát idézik elő, azzal, hogy megtagadják az isteni fényt és befalazzák az élő lelkeket. A Bethany felé vezető széles országutat, egy huszonöt láb magas beton szörnyeteg keresztezte a lemenő nap tompa fényében. A beton falon egy szabad kézzel írott szöveg hirdette: „Welcome to Ghetto Bethany.” (Isten hozott a Bethany gettóba) A fal mögött kékszemű és napbarnított palesztin gyermekek ünneplőbe öltözve megdöbbenve szemlélték, amint az izraeli munkások kíméletlenül falazzák be a falut körülöttük. A fenti látvány Edgar Allan Poe egyik alkotására emlékeztet, amelyben egy kegyetlen spanyol főúr kastélyának pincéjébe befalazza áldozatait. A főúr sorra rábeszélte áldozatait, hogy jöjjenek le vele kastélyának pincéjébe, s ízleljék meg híres amontillado borát. A főúr ezek után téglát téglára rakva, s, a habarcsot nagy élvezettel keverve falazta be az előre előkészített fülke bejáratát, amíg az áldozat rémülten vette tudomásul lassú halálának elkerülhetetlen szörnyűségét. Poe tudta, hogy az ember a befalazástól jobban fél mint magától a haláltól. Nem gátolhatjuk meg Izraelt egymillió gázai befalazásában. De azt elérhetjük, hogy ezért az ocsmányságért Izrael ne dicséretet kapjon. Nincs mit megköszönni Önnek, Sharon tábornok úr! A biblia nyelvén szólókkal mondjuk: Zimri becstelen munkáját végzed és a igaz Phineas jutalmára pályázol. Figyeljük csak azokat, akik lehetővé teszik a számára, hogy ezt a kivonulást áldozatként állítsa be – figyeljük a sajtót. A helyett, hogy egy millió lélek befalazásáról írna, a világszerte túlsúlyban lévő zsidó média gépezet, a New York Times Sulzbergerétől kezdve a Liberacion Rothschildjéig, mindenki „a telepesek siralmairól” beszél. A múlt hónapban az izraeliek rommá lőttek Tana nevű palesztin falut, s annak minden lakosát kitelepítették, s erről alig tudósított a média, a zsidó telepeseknek, pedig minden könnycseppét a világ elé tárja.

A zsidó telepeseket senki sem üldözi el, csak a saját kormányuk. Egyenrangú polgárokként ott maradhatnak Gázában. Valószínűleg az igazságtalanul megszerzett javaikat is megtarthatnák. Nem ártana, ha a palesztin hatóság, a PNA (Palestinian National Authority) ezt nyilvánosan és kihangsúlyozottan tudatná a világgal. Az egész csinnadratta azt szolgálja, hogy megerősítse azt a nézetet, mely szerint a zsidók nem élhetnek együtt a nem zsidókkal. Michael Warshawski, a zsidó béke aktivista is ezt a nézetet támogatja: „A megszállás elleni erők feladata, a telepítési politika elítélése, és a telepítési politika elleni harc,…hogy Izrael szüntesse be a további betelepítési tevékenységeket (fagyassza be, „freeze”) beleértve a fal, valamint a palesztin településeket megkerülő utak építését s, hogy az Egyesült Nemzetek keretein belül egy úgynevezett további betelepítések megakadályozására irányuló felügyelő illetékességet hozott létre Izraelben (International Settlements Freeze Watch)

Home